havasi gyopár

Egyike a legjellegzetesebb, legszerethetőbb virágoknak. Nem csoda, hogy azokban az országokban, ahol otthon van, sok legenda, történet fűződik hozzá.

Elmaradhatatlan motívuma a nők ruházatának, ékszereinek, a férfiak kalapjának, sétabotjának; megjelenik a népművészetben a bútoroktól a dalokig, a gyermekversektől a drámákig. A Magyarország területén, sajnos már nem igen fordul elő a természetben, de kedvelt növénye a sziklakerteknek. Aki pedig a Tátrában, a Kárpátokban túrázik, az biztosan találkozik ezzel a kedves és népszerű növénnyel.
A havasi gyopár (Leontopodium nivale) eredetileg sztyeppei növény volt, amely évezredek alatt vándorolt Nyugat felé és vált a Kárpátok, az Alpok 1800-3000 méter magasban fekvő, mészkősziklás lejtőinek, fennsíkjainak jellegzetes növényévé. Mindössze 5-20 cm magas, párnácskát alkotó évelő növény, keskeny, lándzsa alakú, filcszerűen szőrös levelekkel, amelyek közül alig néhány centiméterre emelkednek ki a csillagra emlékeztető virágok. A magas hegyek között az UV sugárzás igen erős; ennek a káros hatásai ellen védekezik a növény oly módon, hogy az érzékeny virágok a levelek által nyújtott árnyékba húzódik. A gyopár a fészkes virágúak családjába tartozik; 8-10, sárga virágból alakul ki a jellegzetes „csillag”, amely 5-15 fehér, fénylő fellevelet visel. Ezeknek a csillogó fehérségét a felületén kócosan elhelyezkedő szőrökön levő légbuborékok okozzák, amelyek visszaverik a beeső fényt, csalogatják a virágot megporzó legyeket és pillangókat és védik a növényt a kiszáradástól.
A havasi gyopár virágai júliustól szeptemberig nyílnak, feltűnően hosszan maradnak frissek, jól száríthatóak és szépen préselhetőek. Ha a magjuk beérik, repülve terjed viszonylag nagyobb távolságra is.
A magas hegyeken, ahol még a rét fűcsomói között és a sziklák repedéseiben zavartalanul tenyészik, fokozott védelem alatt tartják. Németországban a szigorúan védett (tehát nem szedhető, gyűjthető) növények közé tartozik, Ausztriában és az erdélyi hegyeken is a törvény védelmét élvezi.



Valamikor a népgyógyászat értékes nyersanyaga volt: tejjel és mézzel keverve a virágokat hasfájás elleni orvosságnak használták és a szexuális tevékenység fokozására is alkalmasnak tartották. Számos európai országban kedvelt jelkép maradt: a női vadászok és a vadászfeleségek védelmezője, a német hadsereg hegyi vadászainak jelképe, a Dél-Tiroli Néppárt ( SVP) címernövénye, Svájcban a hadsereg tábornokainak rangjelzése.