Esther szabadgyökeres szőlő oltvány rezisztens

Magyar fajta. Nemesítő: Szegedi Sándor 1969. A fajta licencét a svájciak megvették, és az Eszter nevet Esther névre módosították. Szülők: SV 12375 E 2 x Magaracz-1. (Magaracsi csemege). Érési idő: aug. első dekádja. Erős növekedésű, vesszőzete középvastag, világos sárgásbarna. Zöld tónusú, sűrű lombot nevel. Vitorla: világos, bronzos-zöld, csupasz. Levele középnagy, ötszögletű, tagolatlan, így oldalöblei alig képződnek. Vállöble nyílt, olykor záródó, levéllemez olajzöld, felülete kiterített, a mellékereknél besüllyed, s így sajátos felszíne van, kissé hólyagos, fonáka csupasz, erezete zöld, levélszél fűrészes, egyenetlenül és élesen bemetszett. Levélnyél rövid, enyhén pirosas. Fürt: átlag 335 g. vállas, kissé tömött, de a bogyók nem deformálódtak. Fürtkocsány rövid, zöld. Bogyó: 22 x 20 mm. 3,7 g. sötétkék, erősen hamvas. A bibepont jellemzően megmarad, héja vékony olvadékony, húsa ropogós, finom zamatú, de semleges ízű. Magja alig érezhető. Cukor: 17-19 %, sav: 6,8 gr./l. Termékeny rügyű, és bőtermő. A tápelemekre, de különösen a mikroelemekre (Bór), érzékeny. Kedvezőtlen évjáratokban hiányos a termékenyülése, ilyenkor a fürtben a kék bogyók között apró (parthenokarp) zöld bogyók maradnak, ami rontja a fürt tetszetősségét. Gondos zöldmunkát igényel, hosszú elemes metszéssel termeszthető. Betegség ellenállás magas, rezisztens, de fertőző években lisztharmatra érzékeny. Nem, vagy alig rothad